Mindenszentek

Világokat elválasztó határt és mégis titokzatos egységet sugall mindenszentek ünnepe és halottak napja.

Az elhunytakra való emlékezés a létre és nemlétre, a rítusok az öröklétre irányítják az élők figyelmét. A fájdalom feketéjét a színes virágok oldják, az ellobbanó életeket a lángok táncoló fényei idézik meg. (Ezt a cikket a Székelyhonról másolták: https://szekelyhon.ro/aktualis/szerdan-mindenszentek-unnepe- csutortokon-halottak- napja) Szerdán, mindenszentek napján a megdicsőült egyház ünnepét ülik. Gyökereit Keleten találjuk, a 4. században minden vértanú közös ünnepeként tartották.

A 8. század második felében III. Gergely pápa a római Szent Péter-bazilikában kápolnát építtetett nemcsak a vértanúk, hanem minden szent tiszteletére. A 9. században IX. Gergely pápa november elsejére tette az ünnepet. Akiket sem a közös emlékezet nem őriz már, sem a naptár nem jegyez név szerint, azok napja mindenszentek. A római katolikus egyházban kötelező ünnep. November 2-a sajátos jellegű emlékezési nap. Liturgikus értelemben nem nevezhető főünnepnek, sem ünnepnek, de rangját tekintve a római katolikus egyházban az Úr és a szentek főünnepeivel azonos szinten áll. November 1-jén, mindenszentek napján a Nepomuki Szent János templomban 18 órakor szent misét celebrált dr. Kulcsár Sándor atya,majd a hívekkel közösen kimentek a temetőbe.

Ezekben a napokban szeretteinkre emlékezünk ......

“Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.” – Fekete István Ormándy Judit gyönyörű fotóival emlékezünk.....