Kultúra Napja - „Helyben van a sokszínűség!”

Idén különleges műsorral készültünk a Magyar Kultúra Napjára. Ahogy a címben is olvashatjuk, arra törekedtünk, hogy újabb rejtett kincseket fedezzünk fel karnyújtásnyira tőlünk.

Emellett szerettük volna személyesebbé tenni ezt az ünnepet. Az itt élők –úgy hiszem – többé-kevésbé mind ismerik egymást, ám aznap páran közülünk egy új oldalukról mutatkozhattak be. Sok mindent tudunk egymásról, ám azt, hogy kinek mi a kedvenc verse, vagy kinek ki a kedvenc szerzője, azt már biztosan nem. A közönség soraiból talán sokan megörültek, ha egy számukra is kedves mű hangzott el. Ha mégsem ismerős, akkor egy kis ösztönzést kaphattunk, hogy kitől is olvassunk a jövőben.

Hárman vállalták, hogy bemutatják kedvenc versüket vagy novellájukat. Elsőként Kostály-Baumann Barbara lépett a nézők elé, akit a legtöbben tán a fúvós zenekarból ismernek. Ám Barbara nem csak a zenélésben jeleskedik, tavaly az „Én Csolnokom” pályázaton kiderült, hogy verseket is ír. Aznap is hozott egy saját költeményt, hogy megmutassa nekünk. Elhangzott tőle Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani? és Szabó T. Anna: Elhagy című verse is. Barbara részletesen megindokolta, hogy melyik művet miért választotta, kerek előadást hallhattunk tőle.

A gyermekekre is gondolt Kelemen Júlia, aki Pilinszky János: A nap születése című meséjét olvasta fel. Ám nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is megtalálhatták benne a személyesen nekik szóló mondatokat. Ismét elgondolkodhattunk a hallottakon, és biztos sokan megfogadták, hogy elolvassák ezt a művet is.

Igazi meglepetést okozott Prontvai Nándor, aki „Rímhányó” Romhányi Józseftől hozta el „A teve fohásza” című verset, mely már megalapozta a jó hangulatot. Ezt tovább fokozta az „Egy szú végrendelete” és az „Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem mondta tollba” című vers. A könnyedebb alkotások is remekül megállták a helyüket, megalapozták a hangulatot a következő műsorszámhoz.

Az általános iskola táncosai vonultak fel a színpadra, és kápráztattak el bennünket tudásukkal. A végén pedig mindenkit marasztaltunk egy kis sváb táncházra, melyet Priegl Éva vezetett. Minden résztvevőnek hálánkat szeretnénk kifejezni: azoknak, akik vállalták a szereplést és kedvenc irodalmi alkotásaik bemutatását, a gyerekeknek, a szüleiknek, a közönségnek, hogy tényleg megmutatkozott a sokszínűség ezen a délutánon.